Bejelentkezés


Elfelejtett jelszó?
Új felhasználó?
 

A gyülekezet története

Az 1875-ös névtárban Vése szórványai között szerepel, de a benne lakó evangélikus lelkek számát nem találjuk az adatok között. 1910-ben 54 lélekkel tartották nyilván.

Az ott élő evangélikusok gyülekezetté szerveződésében sokat jelentett a Bácskából, erős hittel érkező Lelbach Keresztély személye. Ő 1905-ben megvette a nagyatádi uradalmat, és a sivárnak ítélt lelki viszonyok ismeretében megkezdte a hívek összegyűjtését. Áldásos munkája nyomán -- 1910. október 29-én -- megalakították a Nagyatádi Ágostai Hitvallású Evangélikus Fiókegyházat Németh Pál vései lelkész, somogyi esperes elnöklete alatt. Az önzetlen birtokos még azon a napon 1600 négyszögöl belsőtelket adományozott az új gyülekezetnek.

A megalakulást követően a reformátusoknál már meglévő fiókegyházzal közös egyház alakítását indítványozták, s ennek megfelelően kezdték meg a külső építkezés szervezését. Az adományozók sorát Lelbach Keresztély vezette.

A két fiókegyház közgyűlése 1923 januárjában a közösen gyűjtött vagyon felosztása mellett döntött. Fél évvel később a Mesterházy Sándor esperes és Németh Pál parókus lelkész jelenlétében megtartott közgyűlésnek a missziói segédlelkészi állás megszervezése volt a fő tárgya. A gyűlésen a jelenlévő vagyonosabb egyháztagok jelentős felajánlásokat tettek az anyagi fedezet biztosítására.

A gyülekezetet 1925 júniusában Kapi Béla püspök látogatta meg. A váratlan látogatásról szóló értesítés kézhezvétele után a kis gyülekezet lelkes munkával imaházat rendezett be a felügyelőjétől -- Lelbach Keresztélytől -- kapott épületben. A berendezés költségeit (18 millió koronát) a felosztott pénzből fedezte. A váratlan püspöki egyházlátogatást az imaház felavatása tette még emlékezetesebbé. Az épület később a kincstár bérleménye lett, az imaház berendezései ideiglenes helyre kerültek.

A gyülekezet 1926. október 31-én istentisztelettel ünnepelte a reformáció emléknapját, s akkor végezte itt első szolgálatát Cséry (Berger) Lajos missziói segédlelkész.

A közgyűlés 1929. szeptember 29-én döntött a templomépítés ügyében. Az építkezés 1930. június 23-án indult Trattner János építész terve, kivitelezői munkája és jelentős adománya segítségével. A többi adományozó és érte munkálkodó hívő neve "fent" jegyezve van. Sass István nyugalmazott tanító -- a gyülekezet első gondnoka -- lelkes szervező tevékenysége itt is említést érdemel.

A templomot -- és benne az egykori imaház berendezéseit -- 1930. szeptember 14-én avatta fel D. Kapi Béla püspök.

A lelkész nélküli, templommal rendelkező gyülekezet harmincas években folyó életét pedig érzékeltesse az a pár mondat, amelyet Sass István hagyott ránk a korabeli Harangszóban: "Mi evangélikusok az egyetemes papság elvét valljuk és hirdetjük, tehát: kövessük is. Mi követjük. Minden vasár- és ünnepnapon összejövünk a mi szép kis templomunkban, ott buzgó ének után, én, mint kis gyülekezetünk véne, ájtatos imával fordulok az egek urához s mi kevesen úgy össze tudunk forrni abban a buzgó imában, hogy szívünkben felvidulva, lelkünkben megnyugodva térünk haza a mi csendes hajlékunkba… Amidőn eljön a mi szeretett gondozó lelkészünk, 20-30 meghívóval megmozdítom az egész vidéket, s akkor megtelik a mi kis templomunk hívekkel és buzgósággal, a prédikáció alatt felragyognak a szemek, s minden ragyogásuk azt mondja: milyen jó, hogy van nekünk is templomunk."

A templom első harangját 1936. szeptember 8-án avatta fel Horváth Lajos esperes. Avatóbeszédének alapját a harang felirata képezte: "Ma, ha az ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek a szíveteket!" Az ünnepségen Békés József segédlelkész és Kádár Gyula missziói helyettes lelkész hirdette az igét. A három és fél mázsás harang Sass István nyugalmazott igazgató-tanító ügybuzgóságának, valamint a kis gyülekezet egyházszeretetének és áldozatkészségének köszönhető.

A Barcs--Nagyatád--Somogyszobi Missziói Gyülekezet megalakulása (1932) után a gyülekezet státusa megváltozott. A szolgálatot -- amelyben ezt megelőzően a somogyszobi református lelkész is segédkezett -- a missziói körzet mindenkori lelkésze, illetve 1973 és 1992 között Szekeres Elemér csurgói lelkész, majd 1992-től Nagybocskai Vilmos nyugalmazott lelkész végezte. A missziói körzet 1996-ban megszűnt. A nagyatádi gyülekezet Porrogszentkirály filiája lett. A lelkészi szolgálatot változatlanul Nagybocskai Vilmos nyugalmazott lelkész végezte 2002 augusztusáig.

Az egyházmegyei felügyelői tisztséget 1994-től a gyülekezet egyik tagja -- a lelkész fia --, Nagybocskai Tamás tölti be.

A kis gyülekezet a múlt század második felében három nagyobb felújítást végzett templomán: Guoth Gyula gondnoksága alatt 1956-ban, valamint Pálmai Ferenc gondnoksága idején 1985 és 1987 között, illetve 1992-ben.

A gyülekezet 2000. június 25-én temploma felszentelésének 70. évfordulóját ünnepelte. A jubileumi istentiszteleten Smidéliusz Zoltán eddigi és Szemerei János újonnan megválasztott esperes mellett Sikter János, a gyülekezet vezetőlelkésze szolgált.

A leánygyülekezet 2002 augusztusában Csurgóhoz került. Gondozását Kendeh-Kirchknopf László segédlelkész végzi. 2002-ben a leányegyház templomának új karzata és az alatta kialakított gyülekezeti terem is elkészült. A kis templom a gyülekezet egyetlen ingatlana. A benne kialakított terem lehetőséget biztosít a rendszeres hittanóra, bibliaóra és kis létszámú egyéb gyülekezeti alkalom megtartására. Fűthetősége következtében télen az istentiszteletek is ott tarthatók. Megépítésével a templom alapterülete változatlan maradt, a gyülekezet által használható terület azonban a gyülekezeti teremmel növekedett. Ezért adtak hálát Istennek a nagyatádi és a környékbeli hívek 2002. november 17-én. Az ünnepi istentiszteleten Ittzés János püspök és Szemerei János esperes szolgált.

Nagybocskai Vilmos 2004. május 1-jén elhunyt -- a nagyatádi temetőben nyugszik.

Dokumentummal kapcsolatos tevékenységek
« 2017. szeptember »
szeptember
HKSzeCsPSzoV
123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930